Erdélyi fáslegelők Romániában:

ökológia, mezőgazdasági perspektívák és a fenntartható integráció a kultúrtáj fejlesztésében

A fáslegelők főként legeltetésre használt cserjékkel és fákkal tarkított rétek. Kulcselemei Európa ökológiai/természeti és kulturális identitásának. A természeti identitás az ökoszisztéma megjelenéséből és dinamikájából tevődik össze. A jelenlegi ősi fáslegelőkhöz hasonló fiziognómiájú ökoszisztémák léteztek már az ember előtti Európában is. Az ökoszisztéma folyamatok (például a nagy vadon élő növényevőkön keresztül, mint az őstulok, és a tarpán avagy a vadló, amelyek mára már kihalt fajok), környezeti jelenségek (pl. tűz) vagy bioklimatikus viszonyok (amelyek még ma is fenntartják a sztyeppe növényzetét) hozták létre és tartották fenn őket. Több tucat olyan növény- és állatfaj létezik, amelyik a fáslegelők rendszerének ökoszisztéma dinamikájában fejlődött ki. A kulturális identitást az emberi komponens jelentősége adja az ilyen típusú ökoszisztéma fenntartásában vagy akár (újra)alkotásában. Az Európai neolitikumig visszanyúló és Európa különböző régióiban egészen a 20. századig tartó agrárerdészeti tevékenységek sok tekintetben „utánozhatják” (helyettesíthetik) a természet által meghatározott dinamikát (mint a fent említettek is mutatják). Például a bivalyokkal, tehenekkel és lovakkal való extenzív legeltetés, bizonyos mértékig, a vad őstulokkal vagy tarpánnal való legeltetés kulturális analógjának tekinthető, a fű nyírása is lehet egy olyan diszturbancia ami helyettesíti a természetes diszturbanciákat. Az erdészeti, ökológiai, agronómiai és területrendezési szakfolyóiratokban megjelent legfrissebb tudományos cikkek bemutatják a fáslegelők ökoszisztémáinak jelentőségét a termelés, a természetvédelem és a társadalmi igények összeegyeztetésében, hogy újra kapcsolódjunk a természethez és a természetben történő tevékenységekhez.

Az évezredek óta ellenálló fás legelők drámaian leromlottak és Európa nagy részén eltűntek mindössze néhány évtized alatt (19. és 20. század). Degradációjuknak és eltűnésüknek több oka van, ezek magukban foglalják az erdőgazdálkodást, agronómiát és természetvédelmet szabályozó rendeletek/törvények általi elismerés hiányát, a gazdasági okokat (alacsony gazdasági jövedelmezőség pénzügyi értelemben véve az intenzív, gépesített mezőgazdasághoz képest) és a szociokulturális tényezőket (demográfiai és értékváltozások a vidéki területeken). Különböző tudományterületek kutatói kezdik felhívni a figyelmet a fáslegelők hivatalos elismerésének és fenntartásának szükségességére – ennek oka, hogy a fáslegelők jelentős mértékben hozzájárulnak a termelési ökoszisztémák ellenállóképességéhez, és ezáltal a társadalmi stabilitáshoz. Így a fás legelők Európa szerte készen állnak az (újra)felfedezésre, mert a társadalomnak értékes lehetőségeket nyújtanak, és a társadalmi és ökológiai fenntarthatóságban fontos szerepük van.

Közép- és Kelet-Európában a legtöbb legjobb állapotban megőrzött fáslegelő Romániában található. Itt vannak azok a legelők is, ahol a legnagyobb a vastagtörzsű, öreg fák denzitása. Az elmúlt években megnőtt a Nyugat-Európából (Egyesült Királyság, Németország) és Észak-Európából (Svédország) érkezett szakemberek száma. Azért jöttek, hogy megismerjék ezeket a rendszereket, és a lehető legtöbbet tanuljanak róluk annak érdekében, hogy helyreállítsák az erdő-pasztorális rendszereket (a legtágabb értelemben: agrárerdészeti rendszereket) saját országaikban vagy az általuk kezelt földeken. A fáslegelők egyre népszerűbbek Romániában, öreg fáik, szépségük, valamint az általuk képviselt gazdasági és kulturális lehetőségek sokszínűsége miatt. A civil társadalom hamarosan felismeri a fáslegelők értékét: növekedett a legelőkön található szórványfák értékét megbecsülő tevékenységek száma (beleértve az újratelepítést is), ugyanúgy szaporodtak a tiltakozások az ezeket a területeket elpusztító infrastrukturális és városfejlesztési projektek ellen. Románia az elmúlt évtizedben azon országok közé tartozott, ahol a legtöbb tudományos publikáció jelent meg, és a legbefolyásosabb kutatások folytak a fáslegelőkről. Bár több bizonyíték utal arra, hogy a társadalom kezdi újra felfedezni a fáslegelőket, azok a dinamikák is felerősödnek, amelyek negatívan befolyásolják ezeket a rendszereket. Ilyen például a nagy kiterjedésű fáslegelőket elszigetelő állandó kerítések létesítése (ez gyakorlatilag kivonja az elszigetelt földet az évezredes társadalmi és ökológiai áramlásból), az öreg fák kivágása, a mezőgazdasági vegyszerek és a gépesítés bevezetése, a rendszerek közösségi-legelő jellegének elvesztése, és az épületek bővítése. A fáslegelők jövője egyrészt a szabályozásoktól, másrészt a legelőket birtokló helyi közösségek értékrendjétől, társadalmi-gazdasági törekvéseitől és meglévő szándékaitól függ.

A „Románia fáslegelői Erdélyben: ökológia, mezőgazdasági perspektívák és fenntartható integráció a kultúrtáj-fejlesztésben” nevű projekt céljai a következők:

✔️ a fáslegelők leírása kultúrökológiai szempontból, valamint a 2011–2012 közötti időszakban először felmért fáslegelők szelektív újraértékelése;

✔️ a fáslegelőkkel kapcsolatos helyi kezdeményezések számbavétele és elemzése a társadalmi innováció és az ehhez kapcsolódó fenntarthatósági lehetőségek megértése érdekében;

✔️ tevékenységek megtervezése és lebonyolítása azokkal a helyi közösségekkel, akik nyitottak a fáslegelők fenntartható kezelése;

✔️ publikálás a fáslegelők értékeiről, valamint a bevált gyakorlatok vagy a fenntartható fáslegelő-gazdálkodás szintéziséről – a csapatunk által terepen és a szakirodalomból összegyűjtött információk alapján;

✔️ egy weboldal (ez az oldal) létrehozása, ahol a legelők szociokulturális, gazdasági és ökológiai értékeivel kapcsolatos fontos információk, események, valamint videók népszerűsítése és terjesztése történik

A projekt célja továbbá a bizalmon alapuló együttműködés és kapcsolatok kialakítása a két érintett felsőoktatási intézmény között, és az egyetem és a helyi közösségek együttműködésének támogatása.

A projektet a Deutsche Bundesstiftung Umwelt – Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány finanszírozza. A projekt fő koordinátora a németországi Hochschule Trier. A projektet a Babeș-Bolyai Tudományegyetem képviseletében Dr. Hartel Tibor egyetemi docens vezeti (Környezettudományi és Környezetmérnöki Kar).