Hartel Tibor főszerzőségével megjelent a projektünk keretében kidolgozott első koncepciós jellegű cikk. A cikk abból a felismerésből indul ki, hogy a Hagyományos Ökológiai Tudás (TEK) nélkülözhetetlen a magas természeti és kulturális értéket képviselő agrártájak fenntartásához. A TEK-et az ember és a természet közötti kapcsolatok sokasága (anyagi, kognitív, tapasztalati, érzelmi, filozófiai és kapcsolati) tartja fenn, amelyeket a tanulás és tapasztalat közvetít nemzedékeken át. Cikkünkben a TEK 4 stádiumát mutatjuk be egy tágabb társadalmi-gazdasági, érték- és ökoszisztéma kontextusban (mellékelt ábra). Az erdélyi fáslegelőket fenntart rurális közösségek a 2. stádiumban vannak (lásd a mellékelt ábrát). A társadalmi-gazdasági törekvések TEK-hez való igazításának hiánya nagy mértékű sérülékenységet kölcsönöz a hagyományos agrártájak magas természeti és kulturális értékeinek. A sebezhetőség a modern technológia átvételében rejlik, amelyről a tudományos közösség (de akár a helyi közösségek is) tudjuk (tudják), hogy tönkre tehetik az agroökoszisztémák természeti tőkéjét.
A cikkben 4 munkahipotézist javasolunk a kutatóknak, hogy megértsék a TEK körüli lehetséges paradox helyzeteket:
A társadalmi-gazdasági törekvések és a TEK által irányított gyakorlat közötti eltérés. E hipotézis szerint a helyi gyakorlat hagyományos, de a gazdasági törekvések és aspirációk valójában a TEK fenntartása ellen irányulnak. Az ilyen eltérések kontextuális árnyalatainak és okainak a megértése valamint annak a megértése ahogyan a helyi közösségek ezekben a helyzetekben eligazodnak segítene a megfelelő fejlesztési és természetvédelmi kezdeményezések kidolgozását.
Kívülről rákényszerített szabályok és paradigmák. A felsőbb szintű társadalompolitikai kontextus olyan ösztönzőket és paradigmákat kényszeríthet a helyi társadalmi-ökológiai rendszerekre, amelyek negatív következményekkel járnak a TEK számára. A tényleges természetismeret és az alkalmazott gazdálkodási gyakorlatok között ellentmondások adódhatnak. Például a Közös Agrárpolitika szabályai vagy akár a formális oktatás is ellentmondásos helyzeteket teremthet a TEK és az új szabályok és ismeretek között. Ilyen helyzetekben a helyiek olyan mezőgazdasági gyakorlatokat alkalmazhatnak, amelyekről tudják, hogy károsak a környezetre, és hajlandóak lennének változtatni ezen a gyakorlaton, ha ezt a gazdasági ösztönzők és intézmények lehetővé teszik számukra. Az e hipotézis által vezérelt empirikus kutatás megvilágíthatja, hogyan kell megváltoztatni a politikákat annak érdekében, hogy a helyi közösségek hatékonyabban képesek legyenek a TEK fenntartására és az agroökoszisztémák fenntartható kezelésére.
A vezetők korrupt szándéka. Egyes helyi közösségek merevség csapdában vannak a korrupt intézmények miatt. Ez mélyreható következményekkel járhat az ember és a természet közötti kapcsolatokra, és drámai módon erodálhatja az emberi cselekvést és a társadalmi tőkét. Az e hipotézis által vezérelt kutatás megvilágíthatja, hogy a korrupt intézmények milyen módn fejtik ki a hatásukat a TEK-re. A kutatások olyan módokra is rávilágíthatnak, amelyek révén a társadalmi innovációk segíthetik a helyi közösségek megerősítését és az ember és a természet közötti kapcsolatok újjáépítését.
Kulturális felhígulás. Az új tagok bevándorlása a helyi közösségbe, a nem helyi értékrendszerrel, kultúrával és történelemmel rendelkező emberek erős hígító hatással lehetnek a helyi TEK-re, és gyengíthetik a TEK folyamatos közvetítéséhez szükséges kulturális szubsztrátumt. Így a kulturális felhígulás drámai hatással lehet az ember-természet kapcsolatra, és mélyreható identitásváltozásokat okozhat a helyi társadalmi-ökológiai rendszerekben. Az e hipotézis által vezérelt kutatás segíthet feltárni azokat a módokat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi innovációt és megújulást anélkül, hogy elveszítenék a hagyományos ember-természet kapcsolatokat és a TEK továbbadását.