Az április 24. és május 2. közötti héten az „erdélyi fáslegelők” projekt irányító csoportja, a németországi IfaS, első alkalommal tett látogatást Romániában, hogy találkozzon partnereivel a Babeș-Bolyai Tudományegyetemről (UBB). A látogatás célja a fáslegelők felfedezése és a kapcsolatteremtés a helyi közösségek azon képviselőivel, akik társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi lehetőségeket látnak a fáslegelőkben, és holisztikus szempontból közelítik meg azok fenntarthatóságát. Az elkövetkező hónapokban legelők állapotát három különböző oldalról elemezzük: ökológiai, kulturális és társadalmi-gazdasági. Ezt terepmunkával (fáslegelő felmérés, társadalomkutatás), a rendszer felhasználóival való találkozással és beszélgetéssekkel, és drónos videofelvételekkel és fotókkal érnénk meg. Itt egy rövid bepillantást nyújtunk a hét történéseibe. Erdély biokulturális régiókban gazdag, és ezek mindegyikét célunk meglátogatni. Három okból választottuk a szász történelmi régiót első utunkra: elsősorban ez a térség a leggazdagabb a Közép- és Kelet-Európában is egyedülálló ősi fáslegelőkben. Másodszor, ezt a biokulturális régiót ökológiai és szociokulturális szempontból alaposan tanulmányozta Hartel Tibor projekttagunk (UBB, Környezettudományi és Mérnöki Kar). Harmadszor, román partnereink több mint egy évtizedes szoros kapcsolatot ápolnak a helyi közösségek tagjaival, számos közösen megvalósított formális és informális projektnek köszönhetően.
Az első napon a Breite és Apold fáslegelőket látogattuk meg, a Maros megyei Segesvár mellett. Itt az egykor jó állapotú fák faanyagot biztosítottak, és a talajt is rögzítették a lejtőn. Ma rendkívüli természeti, kulturális és történelmi értékkel bírnak. A Breite örökségi értékénél fogva kivételes, nemcsak az ősi fáslegelő miatt, hanem a posztkommunista Románia természetvédelmi aktivizmusában is kulcsszerepet játszik. Mind a Breite, mind az Apold fáslegelőkön élvezhettük a kulturálisan módosított ősi fák látványát – gyertyán sarjerdők és botolt fák – amelyek a régmúlt idők földgazdálkodásának egyedülálló örökségei, és rendkívüli biológiai és ökológiai értékekkel bírnak.
A második napot a görgényszentimrei (románul: Gurghiu) Mocsár (Mociar) fáslegelőn töltöttük, ahol több helyi kistermelő is aktív, és az ott lakók és időszakos-rezidensek, akiknek nyaralójuk van, szoros kapcsolatban élnek a legelővel. Mint a neve is mutatja, Mocsár egy mocsaras, vizes terület. Az egész térségben elszórtan találhatóak vizes élőhelyek, ahol gazdag kétéltű közösségek élnek.
A következő napokban Kőhalom (Rupea), Korond (Corund), Szászkézd (Saschiz) és Szászfehéregyháza (Viscri) fáslegelőit látogattuk meg – utóbbi egy rendkívüli kulturális és turisztikai értékkel bíró kis falu, ahol még ma is élnek a régi legeltetési technikák, és működik a Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete. Kivételes volt ez a nap, mert megtapasztalhattuk a gépesített mezőgazdálkodást egy ősi legelőn (Kőhalmon az elhalt fák és cserjések el voltak távolítva, a talaj el volt egyengetve és hiányoztak a megszokott hangyabolyok), de a hagyományos fáslegelő gazdálkodást is megtekinthettük Szászfehéregyházán. Érdekes módon mindkét gazdálkodási forma (az intenzív földhasználat és a természetbarát gazdálkodás) eredményi megvalósíthatóak a KAP szabályait követve, és ez rávilágít a helyi törekvések, elképzelések, szándékok, ismeretek és erőviszonyok fontosságára, amelyeken keresztül a KAP manifesztálja és alakítja a gazdálkodást és a fáslegelők állapotát.
Az utolsó előtti napon találkozhattunk egy fiatal és lelkes mirkvásári emberrel, aki már számos szabadidős programot szervezett a helyi közösség és a turisták számára. Ezen a legelőn lehetőség nyílik egy elektromos-kerékpártúrára, bivalyok és Erdély legidősebb tölgyfájának, a „Kárpátok Öregjének” megtekintésére, vagy akár koncerteken, hagyományőrző ünnepségeken való részvételre is. Mirkvásár különlegessége, hogy keleti oldalán található Románia egyik legnagyobb, ismert, ősi fáslegelője.
Utolsó napunkat a szászkézdi fáslegelőn töltöttük, ahol találkoztunk a „Muzeu SilviCultural” projekt vezetőjével, és lehetőségünk volt részt venni egy oktatási tevékenységben is a helyi gyerekekkel.
Fantasztikus élmény volt ez, köszönhetően azoknak a lelkes embereknek, akik innovációval szolgáltak és őszinte elkötelezettséget tanúsítottak az ősi fáslegelő rendszerek multifunkcionális jellegének megőrzéséért. Ezek a fáslegelők részei Románia egyéniségének, és ha megmaradnak a jövő nemzedékei számára, az azoknak a jelenlegi kezdeményezéseknek lesz köszönhető, amelyek jó szándékon és innovációkon keresztül inspirálnak másokat.
Őszintén köszönjük minden résztvevőnek a lelkes közreműködését és a tartalmas történeteket, a helyi közösségeknek az együttműködést, román vendéglátóinknak pedig a rendkívüli vendégszeretetet és ízletes regionális specialitásokat.
